A ló szemének méretét tekintve, kétszer akkora, mint az emberé és meglepő módon nagyobb az elefánténál és a ceténél is.
A lovak érzékelése közül a látása különbözik leginkább a miénktől. Elsősorban a mozgás észlelésére specializálódott, kevésbé alkalmas az éles részletek és a színek feldolgozására annak ellenére, hogy a lovak nem színvakok.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, így látóköre 340 fokos, ami komoly előny egy prédaállatnál. A ló mindkét szemével más-más nézetet észlel, viszont, ha mindkettővel előre összpontosít, képes arra is, hogy az előtte (de nem közvetlen előtte) lévő tárgy távolságát felmérje (ez a binokuláris avagy kétszemes együttállás). Fejét kissé oldalra fordítva a mögöttes teret is szemmel tarthatja, ám közvetlenül maga elé és maga mögé, valamint a hasa alá nem lát (vakfolt).
A ló pupillája – eltérően az ember kerek szembogarától – vízszintesen ovális, ami egy széles lapos sík kivételével kevésbé éles látóteret biztosít. Ebben a lapos síkban van egyedül éles látása. Szemlencséje képtelen olyan alakváltozásra, mint az emberé, ezért a ló másképp fókuszál. A látnivaló felé irányítja a fejét, s a kép így a szeme mélyén lévő retinára vetül: felfelé és kifelé mozdítja, ha távoli tárgyakra kiváncsi, lefelé és befelé, ha a közel lévőket pásztázza. Amikor fényben szűkül, oldalt nem kisebbedik, csak laposodik, így tartja meg nagyobb látómezejét. Természetes közegében ez jól szolgálja a lovat, aki szinte állandóan területét pásztázza, nem rejtőzik- e valahol egy rá leselkedő ragadozó. Hiába él olyan világban, ahol az oroszlánok roppant ritkák, egy papírszelet rebbenése a szemhatárán elég, hogy megrémítse.
A ló szeme : 
Az ember szeme: 
Irodalom: Susan McBane, A lovak testbeszéde; Desmond Morris, Miért csinálja…? A ló
Kommentek