A pata egy nagyon összetett, rugalmas, élő és érző képlet.
A paták egészsége elengedhetetlen a ló életében. Ez a viszonylag kisméretű lábvég hatalmas súlyviselésre, csúszásgátlásra, rezgéscsillapításra és tapintásra szolgál. Valószínűleg ez utóbbi a ló számára nem ugyanazt jelenti, mint amikor mi ujjainkban érezzük azt, amit megérintünk, de sok más állathoz hasonlóan a talaj legkisebb rezgéséből is meg tudják állapítani más állat, ember vagy jármű közeledtét. A rezgés végighalad a pata falán, a talpon és a nyíron, majd a lábszárcsontok közvetítésével átterjed a koponyára, ahol a belső és középfül érzékeli. A rezgéseket kemény talaj felerősíti, a puha talaj viszont részben elnyeli.
– Egy lónak soha nincs két teljesen egyforma patája. Terhelési különbségekből adódóan nem egyformán kopnak. A kovács feladata ezeket az eltéréseket szakszerűen helyreállítani, vagy a lábálláshoz igazítaní a paták formáját a megfelelő talajfogás érdekében.
– A terhelés módjának változásával a pata alakja is változik. Ha például egy fogatlovat, vagy ügetőlovat elkezdenek lovagolni, idővel megváltozik a patájának a formája. Egészen más erő – egyensúly hatások érik ugyanis azokat. Egy ügetőlónak előrenyúlóbb, laposabb talajfogásra van szüksége a nagy sebesség és mozgásforma miatt, mint egy díjlónak, vagy ugrólónak.
– Az a ló, amelyiknek a patája nem egyenletesen éri a talajt, nagy eséllyel sántul le. Az asszimetrikus terhelés miatt ugyanis az ízületekben, csontokban, inakban hosszútávon elváltozások alakulnak ki.
– Átlagosan 4-6 mm-t nő havonta, de ez a tartási körülményektől, évszaktól függ. Szabadon tartott lovak patája a hideg téli hónapokban lassabban nő, mert energiája nagy részét a megfelelő vastagságú szőr növesztése és testének fűtése emészti fel, ez pedig a paták nővekedését gátolja. Úgyanígy a tavaszi szőrváltás idején is lassabban nő a pata.
– A puha, különösen a mocsaras talaj hosszú távom laposabb, terültebb és puhább patát kíván, mint a kemény, köves talaj.
– Kemény talajon értelemszerűen jobban is kopnak a paták.
– Fiatal lovak patája gyorsabban nő, mint az idősebbeké.
– Lovaink takarmányozása is nagyban befolyásolja mind a szaru növekedését, mind a paták egészségi állapotát. Túlsúlyos lovak ki vannak téve a nagyon veszélyes savós patairhagyulladásnak, még az alultáplált lovak nem képesek erős egészséges szarut növeszteni.
– A csikók esetleges helytelen lábvégállásán hat hónapos korukig tud a kovács javítani, ebben az esetben kéthetente érdemes szakembert hívni az állathoz.
– A mozgás javítja a vérellátást, ami kedvez a szarutermelésnek, így a paták növekedésének. Eredeti természetes környezetükben a lovak napi 12-16 órát mozgással töltöttek, ami így folyamatos mogást jelentett, mely a patamechanizmus révén biztosította a lábvégek megfelelő keringését.
– A jó vérellátás érdekében a nyírnak kicsit ki kell állnia a talpi felületből, hogy a földet érje, mivel ez pumpálja a vért az egészséges patába.
– A kiszáradt, elhalt szarut a kovács szaruszaggatóval gondosan kivágja, kinyitja, hogy a nyír egészséges maradjon. A túlnőtt patát a lábállásnak megfelelően formára igazítja.
– A ló szakszerű körmölésének elhanyagolása sokszor visszafordíthatatlan károkat okoz, és akár az állat elhullásához is vezethet:
– A víz jót tesz a patának, sokkal jobb, mint bármely készen kapható pataolaj. Az olajok, zsírok segítenek elzárni a nedvesség útját, miután a patát locsoltuk, hogy kellően nedves legyen, így meggátolva a kiszáradást.
– A ló patája egyáltalán nem merev szerkezetű, hanem rugalmas és hajlékony. A sarkak kézzel való összenyomása jól szemlélteti ezt. A terhelés hatására a pata fiziológiailag változtatja a formáját.
– Kovácsot szakértelme alapján válasszunk, hiszen közel azonos a felelőssége, mint az állatorvosnak.
Patkót viselő és patkó nélküli ló patamechanizmusa látható az alábbi videón:
Irodalom: Jo Bird, A természetes lótartás
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: