MIÉRT VERSENYEZNEK A LOVAK?
A kérdés ostobának tetszik, mégsem az. A lovaknak nem természetük, hogy lóhalálában vágtassanak hosszú mérföldeken. Miért teszik hát? Tudjuk, miért szalad az agár – mert a nyulat űzi –, de telivér lovak miért nyargalnak nagy iramban a messziségnek?
Korunk versenylovát akkor értjük meg csak, ha furcsa életmódját vizsgáljuk. Akik a versenypályán látják őket, el sem gondolnák, milyen spártai az életük. Amikor nem versenyeznek, idejük java részét az istállók bokszaiban töltik, és reményvesztetté válnak. A rendszeres edző futtatások sem igen rázzák fel őket, hiszen a mozgás szabadságával csupán kecsegtetnek.
Ha a tapasztalatlan lótulajdonos azzal állna elő, hogy versenylovát talán ki kéne csapni legelni a mezőre, azt fogja hallani a trénertől, hogy akkor nem lesz a versenyen az esze. Ha ez igaz, a lovak azért versenyeznek, mert beszorítottságukban sóvárognak a megerőltető mozgásra, és alig várják, hogy felhalmozott energiájuk kirobbanhasson. A verseny nagy napján aztán lódulnak és rontanak szélsebesen. S ha a végkimerülés előbb lepi meg őket, mint ahogy a céloszlopot elhagyják, pálcázzák vagy éppen fékezik őket, aszerint, hogy az esélyük milyen.
Testi megerőltetésük egy-egy verseny alkalmával akkora, hogy telivérektől nem is telik újabb versenyfutás napokig. Ebből is érthető, mennyire természetük ellenére élnek. Vadló nem is bírna egy-egy futás után napokig pihenni. Viszont a vadlótól nem várnák, hogy annyit vágtázzon egyhuzamban. A vadlovak ragadozói – vad kutyák, macskafélék, farkasok – vagy végeznének kiszemelt áldozatukkal, vagy futni hagynák jóval előbb. Amikor a versenylovak nekilódulnak a pályának, valójában úgy viselkednek, mint a naphosszat padjukban görnyedő kisiskolások, ha a játszótérre kieresztik őket. Amilyen szertelen és eszeveszett az ő játékuk, éppolyan a versenyló futása is. Nem annyira a fejveszett menekülés ősi emlékét eleveníti meg, mint inkább élete kalodájából szabadul.
A lovak versenyében mégis benne rejlenek a félelem és menekülés elemei. Először azért, mert vadló nem fogná menekülését hosszú vágtára, ha nem űzné rémület. Megteszi az ügetés is, ha a ménes valami gyanús jelre eszül. Teljes vágtára szüksége csupán akkor van a lónak, ha a ragadozó lesből tör rá, úgy fogja űzőbe. A versenylónak legalább képzeletében él a bokrok alján lappangó gyilkos. Másrészt ott a lovaglópálca. Mikor az megcsípi farát vagy véknyát, a kutyafélék foga vagy a macskafélék körme juthat az eszébe. S hogy a támadás a pálcával ilyen közelből éri, megkettőzi menekülésének igyekezetét.
A verseny ilyenformán elegye a láthatatlan ragadozó előli szökésnek és a rabságból való szabadulásnak.
Irodalom: Desmond Morris, Miért csinálja a…? A ló
Kommentek