Az állatok hírközlési módjait e tudomány a következő főbb csoportok szerint osztályozza:
– hangadások,
– kémiai jelzések,
– póznyelv,
– optikai tevékenység (színek nyelve),
– tapintási rendszerek
– elektromos jelzések
A kutyák elsősorban hangadással, testtartással, valamint szagnyomok rendszerével érintkeznek egymással.
A hangadás központi szerepet játszik az életükben, ráadásul hangjeleik korántsem olyan egyszerűek, mint gondolnánk. Számos fajtája van: ugatás, morgás, vinnyogás, csaholás, nyüszítés, vonítás (üvöltés).
Ugatás
A legtöbb fajtának az ugatás a legközönségesebb hangadása.
A kutya elsősorban olyan helyzetekben ugat, amelyekben kedélyállapotát az éberség-félelem-agresszivitás kombinációja uralja. Az ugatás lehet intenciós mozgás is, vagyis gyenge, szinte hangtalan lélegzetkibocsátás.
Minél inkább az agresszivitás az uralkodó az állat kedélyállapotában, annál tompább, méllyről jövőbb az ugatás; és minél inkább fél a kutya, annál magasabb hangon, fültépőbben ugat. (Ezt ne keverjük össze a testméretből adódó hangszín-különbségekkel.)
A különböző vészhelyzetekben való ugatásnak nyilvánvaló figyelmeztető szerepe van, amelyet az ember is haznosíthat. Az ugatás dallama és csengése számos információt közöl a fajtársakkal.
Gyakran ugat a kutya örömében, vagy várakozásában, esetleg unalmában. Az ilyenfajta ugatás olykor helyettesítő tevékenységként, sőt néha kihívásként is felfogható.
Az ugatás egyik legfontosabb mozgatóeleme a félelem. Ez főként riasztás-helyzetekben nyilvánul meg. Az ugatás a falka többi tagjának, a környező kutyáknak és az embernek szól.
Fontos, ha kutyánk jelez, ugat, azért ne büntessük meg. Ösztönösen védi a területét és jelez fajtársainak és nekünk embereknek is egy esetleges veszélyforrást, betolakodót, vagy pusztán a postás vagy látogató érkezését. Dícséretes, ha ilyenkor a kutyánk ugat, de amennyiben nincs szükségünk a további jelzésre kérjük meg, hogy hallgasson el. Onnantól fogva, hogy tudomást szereztünk az ugatást kiváltó tényezőről, a mi felelősségünk a történések további irányítása.
Tipikus eset, amikor a postással nem lehet szót váltani az ugató kutya/kutyák miatt, mert a gazda nem képes uralni a helyzetet és hallgatásra bírni kutyáját, holott az eb számára is az jelenti a megnyugvást, ha tudja, hogy az ő szerepe ennyi volt, jelezni csupán, a többi már nem az ő feladata. Abban a pillanatan leveszünk a válláról egy stresszforrást, mihelyst átvesszük tőle a dolgok irányítását.
Hasonló példa a kaputelefon-telefoncsörgésre leállíthatatlanul jelző kutya, amikor szintén nem lehet az állatt lármájától kommunikálni. Ezek mind taníthatóak a kutya számára. Az is, hogy jelezzen, de az is, hogy kérésünkre elhallgasson.
Azt is meg lehet tanítani nekik, hogy halkan ugassanak egy bizonyos helyiségben, vagy akár bent a házban. Ez utóbb nagyon jó szolgálatot tesz, alvó gyermek jelenlétében. Kutyánk jelezhet nekünk halkan, vagy más metakommunikációs jelzéssel, (pl. odaáll az ajtóba és vár) hogy ő bizony kimenne ugatni, mert dolga van, de tudja, hogy bent a házban nem lehet. Az együttélés csodálatos egy jól nevelt kutyával, rengeteg örömet okoz pusztán az, ahogy intelligenciájuk megnyilatkozik és annak felismerése, hogy mennyire képesek alkalmazkodni az emberek elvárásaihoz.
Felhasznált irodalom: Szinák- Veress, Kutyaetológia
