Lovak és kutyák

Kutyák és gyerekek – 3.rész, ha eszik a kutya

     20130412-kutya-eszik-papeszElőször is szeretném tisztázni, hogy a nyugodt, határozott vezető soha nem agresszív, de ha a helyzet megkívánja elég erélyes ahhoz, hogy akaratát (amely többnyire a falka/család érdekeit szolgálja) érvényesítse. A vezetői szerepet ki kell érdemelni. Erőszakkal, agresszióval nem lehet vezetővé válni. Az indulatból, dühből történő bántalmazás nem méltó egy megbízható, kiegyensúlyozott gazdához. Mi emberek sem azokat a főnököket szeretjük, akiknek hisztérikus kirohanásaik vannak, durvák és erőszakosak, hanem azokat, akik igazságosak, megbízhatóak, következetesek. Megfélemlítéssel nem lehet nevelni, nem lehet jó kapcsolatot kialakítani. Sem gyermekeinkkel, sem kutyáinkkal. A határok kiszabása és a határozott erős irányítás nem ugyanaz, mint a büntetés, bántalmazás és a félelemkeltés.

Tapasztalatom az, hogy a határozottságot sokan félreértelmezik, és ha azt mondom légy határozott, akkor az emberek elkezdenek kiabálni, erőszakoskodni. A határozottság (számomra) azt jelenti, hogy eldöntöttem valamit  és amellett magabiztosan kitartok. Elszánt vagyok és kellő tudással, kreativitással és önbizalommal rendelkezem ahhoz, hogy szándékomat el is érjem.

A bizalomért meg kell dolgozni, a tiszteletet ki kell érdemelni.

Ahhoz, hogy gyermekeink és kutyáink szeretetben éljenek egymással, ahhoz felelős gazdákká és szülőkké kell válnunk. Gyermekeinket és kutyáinkat is meg kell tanítanunk a kölcsönös bizalom és tisztelet egyensúlyának gyakorlására.

Ha gyermekünknek valamit megtiltunk, mindig értessük meg vele, miért tesszük. Mondjuk el neki, a kutya mit érezhet, mit gondolhat, hogyan reagálhat egy-egy helyzetben. Ugyanakkor felügyeletünk mellett hagyjuk őket egymással ismerkedni, barátkozni addig a pontig, amíg mindkét félnek kellemes élményt nyújt. Sem a gyermek, sem a kutya nem érezheti magát kellemetlenül az egymással töltött idő alatt. Erre nekünk kell odafigyelnünk és a barátkozást terelgetnünk, hol a gyermeket, hol a kutyát óvatosságra inteni, ha szükséges. Ehhez ismernünk kell állatainkat, szokásaikat, igényeiket. Tudnunk kell, mire érzékenyek, mit szeretnek, mik a gyenge pontjaik. Nem erőltethetjük rá a gyermek akaratát, ha az neki kellemetlen és fordítva.

 

AZ ETETÉSRŐL  azért fontos beszélni, mert rengeteg probléma adódhat abból, ha a kutya nem tudja hol a helye a családban és védi az élelmét.

Gyakori kérdés és vitatéma, hogy a táplálkozó kutyánktól elvehetjük-e a az  ételt, és azt neki el kell-e fogadnia.

Én úgy gondolom, hogy igen.  A kutyáimtól bármit el kell tudjak venni, legyen az játék vagy étel. Ezer oka lehet, hogy így kell tennem. Ennek ellenére nem szoktam elvenni a vacsorájukat, ha azt egyszer már odaadtam, de elvárom, ha mégis így döntök, akkor azt a tiltakozásuk nélkül megtehessem.

Ez nem holmi nevelési hóbort, hanem több okból is szükséges:

– egyrészt, mert ezzel is megerősítem döntéshozatali jogomat,

– másrészt, mert az élet produkálhat olyan helyzeteket, amikor esetleg a szájából kell kivennem az ételt. Ez akár séta alatt is megtörténhet, ha talál valami elhullott állatot, vagy ne adj’ Isten mérgezett ennivalót,

-valamint, biztonságot jelent az egész családomra nézve, hogy nem kell két méteres sugarú körben kikerülnöm az éppen táplálkozó kutyámat, különben nekem támad.

Egy “ereszd”  vagy “kérem”, vagy bármilyen tetszőleges vezényszóval, amire már megtanítottuk elkérhetjük kutyánktól azt, amit épp meg kíván enni. De tulajdonképpen szavak nélkül is, pusztán tesbeszéddel jelezve szándékomat, el kell tudnom venni tőle, még jobban érzékeltetve a dolgok lényegét, a kutyámnak ott kell hagynia a számomra.  Ehhez bíznunk kell egymásban és a kutyánknak el kell fogadnia a döntésünket.

Onnantól fogva, hogy együtt élünk állatainkkal, mi alakítjuk a szabályokat, és ha megadok neki mindent, amire neki kutyaként szüksége van, akkor  bizonyos dolgokat elvárhatok tőle. Leginkább azt, hogy ő legyen az én követőm, nem pedig fordítva. Minden állattartótól alapvető elvárás, hogy a kutyája megbízható családtag legyen. Nem elhanyagolható, hogy a kutyák nagyon is igénylik, hogy ránk bízhassák magukat. A legtöbb frusztrált kutyának az a baja, hogy nem tud megbízni a gazdájában, mert nem tartja alkalmasnak rá.

Azzal nem nagyon mondok újat, hogy mindig a rangsorban elől állók ehetnek először. (Nálunk, embereknél is így szól az etikett, először mindig a családfőt illeti az étel, ezzel is kifejezik a családtagok felé a tiszteletüket). Amikor megetetjük a kutyánkat, az számukra azt jelenti, hogy mi már ettünk és meghagyjuk nekik, ami nekünk már nem kell.  Egyes nézetek szerint érdemes eljátszani, mintha ennénk a kutya táljából, majd miután “jóllaktunk”, meghagyjuk neki a részét. Ez sokszor beválik.

Ne adjunk enni addig a kutyának, amíg izgatott állapotban van, ugrál és követelőzve ugat. Ugyanis, ha ő kiköveteli az ételt, akkor ő hozta meg a döntést és irányít bennünket. Ezzel feljogosítjuk őt arra, hogy birtokba vegye és védelmezze is, miután mi engedelmesen odaadtuk neki. Ez kutyául annyit jelent, “én az erősebb elvettem tőled, és ezt te tudomásul véve átadtad nekem a táplálkozás elsőbbségének jogát”.

Én négy kutyát etetek egyszerre és csak akkor látnak hozzá, ha engedélyt kaptak, ez történhet szóra, jelre. A lényege az, hogy a kutya a gazdára figyeljen és tudatosodjon benne, hogy megkapta az engedélyt az evésre. Ez nem áll távol természetes igényüktől.

Téves elképzelés és helytelen gyakorlat, ha egész álló nap rendelkezésére áll az étel. Víz az igen, de táplálékot a gazdájától kapja, nem önkiszolgáló módon, mert az csak viselkedési problémákhoz fog vezetni, hiszen a kutya számára ez azt jelentené, hogy  akkor ehet, amikor csak akar, tehát ő a döntéshozó, és ehhez fogja magát tartani az élet más területein is. Például séta alkalmával, csak akkor behívható, amikor ő úgy dönt. A kanapéról is csak akkor megy le, amikor ő úgy dönt. Állatorvosi vizsgálat alkalmával is, csak akkor működik együtt, ha ő úgy dönt. Egy kutyát nagyon hamar magunk fölé tudunk pozícionálni, ha nem figyelünk oda ezekre az apróságnak tűnő, ám nagyon is lényeges, mindennapos élethelyzetekre.

Ha egy kutya nem eszi meg az ételt, amit elé teszünk (és korábban megette ugyanazt, nem romlott és nem silány minőség), akkor nem kell erőltetni. El kell venni előle. Másnap ismét megkínáljuk, ha nincs semmi baja, akkor nagy valószínűséggel meg fogja enni. Ha többször elfordul az ételtől, meg lehet próbálni másfajta eledelt adni neki, hátha a beltartalom nem a megfelelő számára. Ezt a kutyák érzik és jelzik is nekünk. Amennyiben mást sem hajlandó enni, érdemes elvinni állatorvoshoz még akkor is, ha jókedvű. Amennyiben levertség is társul az étvágytalansághoz, ne várjunk, azonnal forduljunk szakemberhez, komoly baja is lehet.

 

Gyermekeinknek érdemes megtanítani, hogy amikor a kutya eszik, akkor illik békén hagyni. Viszont a kutyáinktól is várjuk el, hogy ha mégis odatéved a gyermek, akkor ugyanúgy vegyék tudomásul az ő jogait, ahogy a miénket.

Ha kutyánk bevédi tőlünk a táplálékot, akkor vezetői pozíciónk nem stabil. Ha egyedül nem tudunk megbirkózni a feladattal, akkor kérjük  szakember segítségét.

Általában nem csak az adott problémára kell koncentrálnunk, hanem a kutyatartási szokásainkon egészében kell változtatnunk a megoldás érdekében. Ha bizonyos szabályokat betartunk-betartatunk, akkor eredményként kutyáink szófogadóvá, együttműködővé, tisztelettudóvá, szeretetteljessé, boldoggá és kiegyensúlyozottá válnak.

A kölcsönös bizalom, szeretet és tisztelet, minden békés kapcsolat elengedhetetlen feltétele.

 

 

Címkék:

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!