A ” Kutyák és gyerekek” című írásaimban azoknak szeretnék segíteni, akiknek kérdéseik merültek fel azzal kapcsolatban, hogy alkalmas-e kutyájuk egy új családtag fogadására.
Az első részben arról írtam, hogy kutyánk milyen testi-lelki állapotban elégedett. Nekünk vezetőjükké kell válnunk, ez kétségbevonhatatlan feladatunk felelős kutyatartóként. Ám mi van akkor, ha mi magunk sem tudjuk eldönteni, ki is a főnök. Lássunk néhány példát arra, miként győződhetünk meg róla. Milyen jelei is vannak annak, ha valami probléma van a kutyánkkal való kapcsolatunkban és az nem alkalmas arra, hogy gyermekünk érkezését szívélyesen fogadja.
Ebben az írásomban a fekhely kérdését veszem górcső alá.
Kié a fekhely?
Először is vannak szabályok ugye, amelyeket következetesen betartatok a kutyámmal. Ami nem az jelenti, hogy pl. a kanapéra soha nem engedhetem fel, ha egyszer ezt megtiltottam neki, hanem azt, hogy az engedélyem nélkül soha! Lényeges a különbség. Ha eléggé nyitottak vagyunk a világra (vagy elég, ha csak a kutyánkra), akkor meg fogjuk látni, hogy a kutya kérdez. Konkrétan engedélyt kér arra, amit szeretne, vagyis megkérdezi, szabad-e. Igen ám, de csak az a kutya teszi ezt, amelyik követő, nem pedig vezető pozíciót tölt be a családban. Mihelyst a kutya vezető pozícióban van, nem kérdez, hanem cselekszik. Amikor ő úgy gondolja, akár gazdáját félrelökvén felkuporodik a kanapéra, még akkor is, ha a gazda hevesen tiltakozni próbál ez ellen. Na ez az egyik egyértelmű jele, hogy gyenge vezető vagyok és a kutyám dirigál. Ami sajnos sok esetben kistestű ebeknél vicces a gazda számára, de egyrészt a kutya ettől frusztrált, ezt higgyétek el, másrészt a gyermekre veszélyes lehet. Nem ritka, hogy a kutya rá is morog arra, aki le akarja őt küldeni, ugyanis a rangsorban feljebb állóé a kiváltság a jobb, kényelmes hely birtoklására.
Mit tegyünk, ha önkényesen felugrik, amikor ott ülünk és ezt tiltani szeretnénk?
Az egyik lehetőség, hogy hagyom hibázni és megvárom, hogy felugorjon, de azt már nem, hogy le is feküdjön, hanem megkérem, hogy menjen le és visszatolom. Ez elég kell, hogy legyen. Fel is állhatok közben, ha mozdulok, akkor nyomatékosabb vagyok. A lényeg, hogy a finom tolás erősödjék addig a pontig, amég le nem megy! Véghez kell vinni! Olyan nincs, hogy nem tudom leküldeni. Elszántság kell hozzá és a kutya hinni fog nekünk. Ez az energia. Ha puhány vagyok, a kutya tojik majd a fejemre és könyöröghetek neki hajnalig, meg sem fog moccani, humorérzékkel megáldott kutyánk, még jól el is terül kényelmesen, miközben én hülyét csinálok magamból.
A másik módszer, hogy nem is hagyom, hogy felugorjon, hanem még az ugrás kezdetén visszatolom, vagy a levegőben visszalököm a földre és kimondom, hogy “Nem!”. Mindezt kellő komolysággal, de nagyon nyugodtan, nem kiabálok, nem hisztizem, mert abból nem fog érteni, utóbbival csak azt érnénk el, hogy elkönyvel minket labilis valakinek. Az energiáinkból érzékelni fogja, hogy nem állunk a helyzet magaslatán.
Ha megértette, hogy oda ő önkényesen nem csücsülhet fel és ezt be is tartja, akkor jó úton haladunk a viszonyunk rendezésében.
Ha szeretünk összebújni kutyánkkal, akkor lép életbe az a lehetőség, hogy engedéllyel, vagy az én kérésemre, (aminek ő boldogan eleget fog tenni,) feljöhet. Ami fontos, hogy ez csak akkor működhet így, ha bármelyik pillanatban le is tudom küldeni. Szóra, maximum egy kis támogatással a tenyerem finom odatámasztásával a testéhez. Vagy előrehaladottabb kapcsolatban csak mutatok az ujjammal a földre, vagy még….azt sem kell, csak a szememmel jelzek. Higgyétek el a kutyák nagyon finom jelzésekből is értenek, ha egyételműek vagyunk a számukra. Tehát ezt így csak akkor tegyük, ha le is tudjuk küldeni. Eleinte mindig mi küldjük le őt, még azelőtt, hogy ő döntene így, ezzel is megerősítve vezetői, döntéshozatali pozíciónkat. Ha én hívtam fel, akkor én is küldöm le, de nem leparancsolom, mintha rosszat tett volna azzal hogy feljött, hanem megkérem, ugyanazzal az energiával, ahogyan megkértem, hogy üljön mellém. Ha így nem tudom leküldeni, jobb, ha fel sem hívom.
Abban az esetben, ha állandó jelleggel feljöhet a kutya a kanapéra, ágyra, bárhová, mert nekem az jó érzés és nagyon szeretek vele aludni, akkor is le kell tudnom őt küldeni. Ez jelzi számára, hogy azt én birtoklom, nem pedig ő. Hogy mit engedünk meg és mit nem, az mindannyiunk magánügye. A lényeg abban áll, hogy ki birtokolja az adott helyiséget, tárgyat, személyt.
Egy alapból dominánsabb kutya és egy inkább követő ember esetében jobban tesszük, ha egyértelműek a szabályok, és nem teszünk engedményeket. Szabályaink, határaink minősége nagyban függ a kutya és gazda karizmájától. Ha én egy farkas vagyok ember testben és van egy kutyatestbe bújt nyulam, akkor valószínűleg könnyedén le tudom küldeni bárhonnan, lehet neki engedményeket tenni bizonyos feltételekkel (feljöhetsz, de ha kérem, menj le). Ám ha nyúl vagyok ember testben és a kutyám a farkas, akkor nehezebb dolgom van és nagyobb távolságot kell, hogy tartsak és jobban teszem, ha szigorúbban veszem a szabályokat, azokat rendre betartatom és nem kötök ehhez hasonló kompromisszumokat.
A kutya fekhelye sok ember szerint a kutyáé. Szerintem nem. Ez önző kijelentésnek tűnhet, de nem a kutyáé, hanem minden az enyém. A labdája is, az étele is, mindene…én csupán vagyok annyira nagylelkű, hogy megosztom vele (próbálom érzékeltetni, hogyan kell gondolkodnia egy jó vezetőnek). Mégpedig azért az enyém, mert a kutyám nem birtokolhat semmit, mert amit birtokol, azt őrzi, amit őriz azt védi, amit véd, azt foggal – körömmel teszi!
Tehát a “fekhelyén nem zavarom” című kijelentés teljesen érthető, de itt is a lényeg abban rejlik, hogy oké, nem zavarom, mert jó fej vagyok, de ha akarom, megtehetem. Ha úgy szeretném, akár álmából felkeltem és megkérem (nem utasítom), hogy hagyja el a fekhelyét, mert oda most én fekszem (persze valójában nem), de megtehetném.
Érdemes egyszer-egyszer megtenni, hogy meggyőződjünk róla, még mindig mi birtokoljuk-e az ő fekhelyét is.
Nézzük, miért fontos ez:
Ha kisbabánk, kisgyermekünk van, még véletlenül se feküdjön mellé az engedélyünk nélkül. Nagyon veszélyes, ha ráfekszik a kutya az újszülöttre, meg is fulladhat tőle a baba.
Ha bármit birtokolhat a kutyánk, fennáll a veszélye, hogy a babánkat is a tulajdon részévé kívánja tenni. Amit birtokol, azt őrzi, védi, foggal-körömmel! Ezt nem engedhetjük meg!
Félre értés ne essék, nem azt jelenti, hogy nem játszhat a játékaival, nem csócsáljhatja órákon át a csontját, nem aludhat zavartalanul egy jót az ágyában, hanem azt, hogy ha bármit el kell vennem tőle, azt megtehessem. Ha beteg, engedje magát megvizsgálni, ha a sérülés érte és elvonult a helyére, onnan is kimozdítható legyen, ha mérgezett eledelt szedett fel az utcán, vagy bedobtak valamit a kerítésen, vagy döglött állatot akar megenni, el tudjam tőle venni! Ha játszani kezd a gyermek egyik játékával, el tudjam tőle venni. Bele lehessen nyúlni a szájába, szemébe, fülébe. Ha véletlen a torkán akad valami, le tudjak nyúlni és ki tudjam venni, anélkül, hogy megharapna.
Kizárólag kertben tartott kutyák esetében a kutyaház hasonló szerepet tölt be, óvja a kutyát, pihenésre szolgál neki, nyugalmat talál benne, ahol nem illik zavarni, de ha bármi okból kifolyólag ki kell onnan hívnom, meg tudjam tenni.
A célom nem az, hogy katonát neveljek, hanem az, hogy bízzon bennem a kutyám, higgye el nekem, hogy alkalmas vagyok helyes döntéseket hozni a falka, család érdekében, és én vagyok erre a feladatra a legalkalmasabb. A kutyának teher a vezetői szerep gyakorlása. Ez a legelső, amit meg kell értenünk és magunkévá kell tennünk, hogy boldog, kiegyensúlyozott, szófogadó kutyáink legyenek.
Lent láthattok egy videót, amely tévesen aranyosnak tartja a kisfilmben szereplő csecsemőket birtokló kutyákat. A husky jellegű és a golden retriever fajtájú kutya kivételével, mindegyik tolakodóan viselkedik. Ők ketten tartanak tisztes távolságot, tiszteletben tartva a gyermek személyes terét. Azok a kutyák, amelyek ráfekszenek a babára és morognak, vicsorítanak, azok nincsenek a gazda kontrollja alatt.
Legyünk felelősségünk tudatában és rendezzük viszonyunkat a kutyáinkkal mielőbb, ha szükségét érezzük!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: