Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az embereknek elképzelésük sincs arról, hogy milyen veszélyekkel járhat egy általuk ismeretlen állat megközelítése.
A legtöbb fajra jellemző, hogy védi a területét, a táplálékát, az utódait és hím egyedek a nőstényt.
Ha nem ismered a faj kommunikációs rendszerét, akkor jobb, ha távol tartod magad tőlük.
A fenti videóban szerepel egy ménes, melynek minden egyes tagja egymástól tisztes távolságban táplálkozik. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert sokan nem tudják, hogy minden élőlénynek van egy személyes tere, amibe csak úgy nem illik betolakodni. Ezt az állatok tudják és egyértelműen lekommunikálják egymással, hogy kinek hol a határ. Egy nyilván jószándékú biciklista, csupán szerette volna megsímogatni az éppen legelésző lovacskát. Na, de miért hisszük azt, hogy minden egyes ló arra vágyik, hogy mi emberek megsímogassuk? Nem minden ló van oda az emberi érintésért, pláne nem számára ismeretlen embertől. Ha nem veszed figyelembe azt, hogy az ő szemében te egy betolakodó vagy, aki veszélyt jelenthetsz a ménesre, akkor ne lepődj meg azon, ha visszautasítja a közeledésedet. Egyértelműen jelzi a ló, hogy jobban tenné a túrista, ha nem lépné át a határokat. Miként jelzi? Igaz, nagyon gyorsan teszi, de figyelj csak! 1. hátralapítja a füleit, azaz sunyít, 2. bólogat a fejével, jelzést ad, (mint mi emberek a kezünkkel szoktunk mutatni, hogy el innen, menj innenn), ezek egyre erőteljesebb, egyértelműbb jelzések, 3. majd elindul közelebb, felé mozdul és, (ahogy mi is tennénk,) ha erre sem hátrál a másik, akkor bizony 4. támad (mi emberek is ellöknénk magunktól azt, aki túl közel merészkedne és fenyegetve éreznénk magunkat. Más szóval átlépné a privát területünk határát.
Ez is egy példa arra, hogy az emberek egy része azt hiszi, neki mindent szabad. Nem! Ezen a Földön egyértelmű törvények uralkodnak, amelyek mindenkire érvényesek.
Vajon az a biciklis, mindenkit beenged a saját házába? Nem hiszem.
A legtöbb baleset állatokkal azért történik, mert nem látjuk és nem tudjuk értelmezni a kommunikációjukat, és nem tudjuk megfelelően lereagálni!
Tanuljunk! Ha egyedül nem boldogulunk, kérjünk tanácsot szakembertől!
Rengetegen még a saját állataik jelzéseit sem veszik észre, nem értelmezik megfelelően és nem képesek a helyes reakcióval válaszolni!
Ez mind mind tanulható, elsajátítható. Kinek könnyebben, kinek nehezebben. Vannak, akik erre születnek, vannak, akiknek ez egy nagyobb kihívást jelent, de a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az állatok nem hazudnak és nem kiszámíthatatlanok!
Tartsuk tiszteletben egymást és ne legyünk felelőtlenek!
Tanítsuk meg gyermekeinket együtt élni az állatokkal, amilyen hamar csak lehet!
Ezzel jót teszünk velük. Ne óvjuk őket az állatoktól, hanem felelősségteljesen ismertessük meg egymással őket! Legyünk tisztában a veszélyekkel és az örömökkel, melyeket az állatok okoznak nekünk. Adjuk meg gyermekeinknek a lehetőséget arra, hogy kapcsolatot létesíthessenek az állatokkal, de ha nem értünk hozzájuk, akkor kizárólag hozzáértő felügyeletével tegyük ezt! Tanítsuk meg nekik, hogyan tiszteljék őket és hogyan kell velük kommunikálni!
Ha érdekel minket, gyermekünket egy állat, ha vonzódik, rajong értük, ne vegyük el tőle vele született vágyát, ne fosszuk meg az élet eme gyönyörűségétől, hanem vigyük olyan környezetbe, ahol a lehető legnagyobb biztonságban barátkozhat meg velük ,és ahol megtanulhatja az adott faj sajátosságait, a velük való bánásmódot.
Ha gyermekünk lovagolni szeretne, ne a vursliba vigyük, hanem lovasiskolába, ahol lovas szakemberek irányítása alatt tanulhatja meg ezt a csodálatos testi-lelki kommunikációt. Mert a lovaglás több, mint testmozgás! Igen, testi-lelki kommunikáció egy nálunk jóval nagyobb és fantasztikus élőlénnyel. Az érzékek csodája…de erről majd később.
Örömteli, balesetmentes barátkozást kívánok minden földlakónak!
Kommentek